A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó vírus emberek halálos megbetegedését okozza. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat harapása. A kutyák veszettségének a klinikuma nagyon változatos. A lappangási idő néhány hét, de van, hogy csak néhány nap. Minél közelebb történt a marás, harapás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, igyekszik ketrecéből megszabadulni. Később bénulásos tüneteket figyelhetünk meg. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet fogyasztani, szájszögletükből nyál csorog. Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a kutya 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben nincs dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak, bágyadtnak tűnő kutya viszont hirtelen megmarhatja a közelében lévő embert, állatot. Ilyen esetekben a bénulásos jelenségek állnak előtérben. Rendelet írja elő, hogy kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat évenként kötelező veszettség ellen beoltatni. A veszettség gyógyíthatatlan betegség, a be nem oltott, veszett állatokat a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében el kell pusztítani. A beoltott kutyát marás után célszerű még egyszer beoltatni.