Az etológusok és állatpszichológusok számára még nem teljes a kép arról, hogy a kutyakölykök játéka hogyan járul hozzá a későbbi magatartás kialakulásához, de abban egyetértenek, hogy a játék az „élvezeti” tényezőn túl ösztönösen hozzájárul a tanuláshoz, tanításhoz, az alkalmazkodó képesség kialakulásához.
Az ösztön szó nem véletlen, ugyanis a játék folyamán megfigyelt magatartás egyáltalán nem tudatos. A játék egy inger hatására indul, amelyet ösztönös mozdulatok követnek. Az inger lehet egy tárgy észrevétele, egy hívó hang, szó, mozdulat, stb., amely cselekvéseket szabadít fel, legyen az harapó, birkózó, rázó, futó, stb. A cselekvések a játék során gyorsan, átmenet nélkül is válthatják egymást, például a korábban felsorolt vadászatszerű mozdulatokat követheti akár szexuális jellegű játék is. A kölyökkorban sokat játszó, aktív és érdeklődő állat sokkal fejlettebb, értelmesebb, mint más állatok kölykei. Megtanulja a társas szerepekbeli viselkedést, például vezető, vezetett, kezdeményező, együttműködő vagy bármely más szituáció esetén. Ez szükséges ahhoz, hogy megismerje saját korlátait, megtanulja a szükséges alkalmazkodás fokát, idejét, a kommunikációt. A szituációs játékok a vadonban nélkülözhetetlenek a túléléshez, de a háziállatokból sem hiányozhatnak e tulajdonságok.