A kutyákkal a gazda úgy tud jó kapcsolatot kialakítani, ha a vadon élő állatokhoz hasonló szokásokat követi, ha megpróbálja beleképzelni magát a megfelelő falkabeli szerepbe. Ha tehát a gazda fegyelmezni szeretné a kutyáját, kiskorától kezdve folyamatosan érvényesíteni kell a domináns szerepet, különben a kutya fog erre kísérletet tenni. Ilyen szempontból a kutya viselkedése nagyon hasonlít a vadon élő farkasokhoz. A domináns szereplő, tehát itt az ember időnként fegyelmezni, büntetni kénytelen az alárendelteket. Ez a módja annak, hogy hosszú időn át fenntartsa felsőbbrendű szerepét. A kölyökkutya játékokkal próbálgatja erejét. A játék megengedett, de a tiszteletlenség nem, hiszen ez a domináns szerep rombolásához vezető első pici lépés lenne.

Büntetés
Mi jár annak a bűnösnek, aki nem hallgat a kérő szóra, a „nem szabadra”? A vadonban a domináns fajok úgy büntetik a tiszteletlenkedőket, hogy a nyakbőrnél fogva megemelik és enyhén megrázzák a kölyköt. Ez a büntetés épp elég a tanításhoz, de vigyáznunk kell, nehogy minden apróságért ehhez az eszközhöz nyúljunk, hiszen nem egy félénk és szorongó állatot szeretnénk nevelni, csak fegyelmezettet. Sajnos a fizikai büntetés a legtöbb esetben elkerülhetetlen mivel a határozott és kemény szó sokszor teljesen feleslegesnek bizonyul. Nem szabad félni tehát a vadonbeli módszerek óvatos alkalmazásától.

Dicséret
A dicséret a nevelés sokkal fontosabb eszköze, mint a büntetés. A pozitív visszacsatolás minden esetben sokkal könnyebben éri el a hatását, mint a negatív. Minden adandó alkalommal érzékeltetni kell az állattal, ha jót cselekedett, azaz a dicséretet minél többször érdemes alkalmazni, mint nevelési eszközt. Olyannyira „túlzásba” kell vinni, hogy a büntetést követően, ha abbahagyta a rosszalkodást, érdemes egy erre vonatkozó dicséretnek is elhangoznia. Így tanulja meg, hogy mi a helyes viselkedés, de ami a fontosabb, sikerélménnyel gazdagodik, mert látja, hogy ez a gazdának is jó.