A játék szerepe az állatoknál sokkal fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk. Az etológusok szerint ugyanis nem csak a fizikai fejlődésben, ügyességben és erőben van hatalmas szerepe a kölyökkutyák játékának, hanem a falkabeli hierarchia kialakulásában is. A kis állatok, ugyanúgy, mint a gyermekek, játék közben sokszor megpróbálják a dominanciájukat kifejezésre juttatni, legalábbis kísérleteket tesznek rá. A játékos verekedés során azt is megtanulja a fiatal állat, hogy melyik hierarchiai szinten áll a rangsorban, mely falkatársai alatt és felett. A játékos tanulás mindemellett kíméletes, a kölykök szinte sérülés nélkül megúszhatják. Az etológusok szerint megközelítőleg négy hónapos korra alakul ki a falkán belüli stabil rangsor. Ezután a játékos agresszió fokozatosan megszűnik és megjelenik helyette az alá- és fölérendeltséghez kapcsolódó magatartás.

Amikor a kölykök felnőnek a rangsor szerinti viselkedéshez, megtanulják a társas kapcsolatok szinte rituális kezelését, a falkában lecsökken, akár meg is szűnhet a marakodások száma. Ennek azonban feltétele, hogy minden falkatag ismerje a rangsorbeli helyét és ennek megfelelően viselkedjen. Éppen ezért egy jól működő, nyugodt falkát nem célszerű és nem könnyű átalakítani. Akár egy új kölyök társítása is agressziót válthat ki, amíg a verekedés során meg nem tanulja, hol helye az új társaságban.  Ennek az az oka, hogy a korábban jól működő hierarchikus sorrend felbomlik. Kennelen belül tehát nem érdemes átcsoportosítgatni a kölyköket. A verekedés természetesen elkerülhető különzárással, de erre semmi szükség, ha fiatal koruktól együtt tartjuk őket, hiszen így időben ki tud alakulni a rangsor még mielőtt az verekedésekbe fajulna.

Az alombeli játék tehát nagyon fontos szerepet játszik a társas kapcsolatokban, amelynek van még egy oldala: az érzelem, kötődés kialakulása. A kölykök az alombeli társaikhoz fognak ragaszkodni, legyen az kutya, vagy más, például macska. Ha egy kiskutya macskákkal nevelkedik egy alomban, idősebb korában is a macskákhoz fog ragaszkodni.