Vadászkutya, versenykutya.

Származása, kialakulása. Eredetére vonatkozóan biztos adatok nem állnak rendelkezésre. A honfoglaló magyarok bizonyára magukkal hozták, és történelmünk folyamán állandó­an szerepelt. A hússzerzés egyik legegyszerűbb módja volt az agárral való nyúlvadászat (agarászat).
A török hódoltság idején kerülhetett bele arab agár (sloughi) vére is; míg a XIX. század közepe óta nagy hatással volt a kereszteződés a minden tekintetben nagyon hasonló „greyhound"-importokkal.

A magyar agár leírása.
Összbenyomás. Megjelenése nemes, méltóságteljes. Alakja kar­csú, mozgása elegáns, ruganyos és gazdaságos. Szaglása gyenge.
Kifejlődött korban a kanok testsúlya 27-31 kg, a szukáké 22-26 kg.

Jellegzetes tulajdonságai, használata. Természete ellentétes. Alapjában véve nyugodt, vadászat közben felélénkül. Talán az egyetlen vadászeb, amely nem szaglás, ravaszság vagy idomítottság stb. által, hanem atavisztikus üldözőszenvedéllyel párosuló óriási gyorsaságával ejti el a vadat, vagy segít gazdájának annak elejtésében. Vizuális érzékelés után, robbanásszerű kezdősebességgel, a végkimerülésig való teljes erejű, szó szerint eszeveszett futással üldözi, főleg a nyulat, de a rókát, az őzet stb.-t is.
Mellékesen házőrző kutyának és díszebnek is alkalmas.

A testtájak ismertetése.
Fej. Szikár, viszonylag a leghosszabb kutyafej. Stopvonala j enyhe, kissé a kuvaszra emlékeztet.
Fogazat. Igen fejlett, szabályos, zárt.
Szem. Közép­ nagy, ovális. Tekintete nyílt, barátságos. Látása kitűnő. Fül. Kicsi, megtört; figyelésnél enyhén emeli.
Orr. Végig hegyesedő. Szája óriás mértékben nyílik, hogy teljes futás közben is elkap­hassa a nyulat. Nyaka igen hosszú, középmagasan tűzött.
Törzse hosszú, lapos. Mély mellkas. Has. Üres állapotban teljesen felhúzott („agárhas"). Háta hosszú, izmolt. Ágyék. Enyhén domborodó. Kitrenírozott állapotban feltűnően izmolt. Far. Sarlós, aránylag széles. Farok. Hosszú, vékony, nyugalmi állapotban le­csüngő. A vége szabályosan felkunkorodó; néha kissé jobbra vagy balra elhajló.
Elülső végtag. Függőlegesen támasztja alá a törzset. Vékony, enyhén puha csüddel. A lapocka erősen izmolt.
Hátulsó végtag. Nagyon fejlett, előnyös szögellésű, szikár, de erős, tetszetős izomzattal. A comb hosszú. A sarok mélyen helyezkedik. Mancsa. Az ujjak igen hosszúak. A körmök kissé íveltek. Az első lábon fattyúujjal születik, de erről a köröm eltávolítandó. Talpa a talajra nem kényes.
Bőre nagyon finom. Az orrtükör fekete.
Szőrzete az egész testen, sőt végtagokon is rövid, simuló, sűrű és fényes. Télen szabad tartásban megerősödhet.
Színe változatos. Fekete, zsemlye (ennek árnyalataként vörös vagy ordas), cirmos, néha hamvas, ritkán tiszta fehér. Továbbá a fehérnek az előbbi színekkel való foltozottsága, vagyis tarka. Nem számít tarkának a fehér orrfolt, szügyfolt és farokvég.
Mozgása lépésben is ruganyos. Rövid vágta helyett szívesen üget. Az agár sebes vágtája a versenylóéhoz (galopp) hasonlóan rohanó vágta, de felső v®nala ágyékban fokozottab­ban hajlik. Imponáló az erő, sebesség, lendület, rugalmasság és elegancia együttes meg­nyilvánulása.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák: Kidülledő szem, riadt tekintet, a fül túlzott hegye­zése, túl erős stopvonal, teljesen egyenes hát, csapott far, csőnk (sarok) alatt nagyon előre­hajló láb, durvább, hosszabb far- és farokszőrzet, túl hosszú vagy szabálytalan körmök. Súlyos hiba, kizáró ok nincsen. Az agarat ugyanis sebessége, tehát kvantitatív teljesítmé­nye miatt tenyésztik.