Vadászkutya.

Eredetileg orosz kutya volt és a híres leszármazottak mind onnan kerültek ki. Angliába csak néhány évtizede vitték be, abban az időben, amikor ez a fajta jelentős átalakulásoknak volt kitéve, főleg a súly, a termet csökkentésének szándékával. Sajnála­tos módon ez az „átalakítás" a szőrzet megritkulásával is párosult. Eredeti hazájában farkas- és rókavadászatra használták.
Igen tetszetős külseje mellett kellemes társ, kedveskedő gazdájához, de idegenekkel szemben bizalmatlan, tartózkodó. Szaglóképessége elmarad a többi vadászkutyáétól, de ezt a hiányosságot pótolja kitűnő látása, mert a vadat messziről észreveszi és szaglás he­lyett szemével követi. - Ma már vadászatra nemigen használják, inkább kedvtelés­ből tartják.

Nagyon szép kutya, egyesek szerint a legszebb agár. Feje hosszú, keskeny, száraz. Arc­orri része és a koponyai rész egyforma hosszú, az előbbi elhegyesedő, s a homlokba mérsékelt ívben folytatódik. Orrtükre fekete. Szeme mandulavágású, mélyen ülő, de jól látszik, színe sötét. Füle magasan tűzött, mozgékony, nyugalmi helyzetben nyakra simuló, figyeléskor hegyezi, a fülek vége azonban előrefelé megtört. Nyaka közép­hosszú, oldalt lapított, különleges hosszú, hullámos szőrkoszorú veszi körül. Háta rövid. Mellkasa szokatlanul mély és lapos. Hasa erősen felhúzott. Fara széles és hosszú. Farka rendkívül hosszú, jól szőrözött, ívelt.

Szőrzete hosszú, selymes, hullámos, nem göndör. A fejen, fülön, a végtagok elülső részén rövid, míg a combon, mellkason, nyakon, elülső lábak hátulsó részén dús, hullá­mos zászlót alkot. Színe fehér, fehér-sárga, narancs-csíkos, szürke jelekkel. A foltoknak nem szabad a fehértől élesen elkülönülni.

Oroszországban máig megbecsült vadásztárs, máshol inkább kedvencként tartják, kiállítások szépsége.