Nyájterelő kutya, kopó, házőrző kutya.

Származása, kialakulása. A XIX. század végén és a XX. század elején, amikor a magyar pásztorkutya-fajták jellegleírását, elnevezését rendezték, a gulyások és a kondások kezén feltűnt egy terelő kutyaféleség, amely jellegében különbözött mind a pulitól a pumitól. Ez a kutyaféleség bár fül- és fejformájában határozottan spitz formát mutat, de összességében egészen más képet nyújt.

A mudi leírása.
Összbenyomás. Pásztorkutya-fajtáink közül a legrövidebb szőrű. Szőre a fejen, a lábak elülső részén és a végtagok végén rövid, a testhez simuló. A test egyéb helyein 3 -4 cm hosszú, enyhén hullámos vagy gyűrűs. Füle felálló. Törzse a négy­zettől kissé eltérő téglalap. A törzs felső vonala a far felé lejtős. Nagyon élénk vérmér­sékletű. Éber, figyelmes és könnyen tanítható.

A testtájak ismertetése.
A fej megnyúlt, a koponya gyengén domborodó, az arcorri rész elkeskenyedik, a homlok enyhén barázdált, a szemboltívek kevéssé fejlettek, a stop csekély. A homlok profilvonala gyengén domborodik. Az ajkak feszesek, szárazak.
Az orrtükör viszonylag kicsi, lekerekített. Az orrnyílások nem nagyon tágak.
Az ollósan záródó fogsor a szabályos.
Szeme ovális alakú, csak kevéssé ferdén metszett. A szemhéj­szél feszes, jól zár.
A fül magasan tűzött, fordított V alakú, felálló, közepes nagyságú, hegyes. Fülmozgása élénk. A nyak kissé magasan illesztett, középhosszú, izmos. Sem szőrnyakörve, sem lebernyege nincs.
A törzs felső vonala hátrafelé lejt. A mar kifejezett és hosszú, a hát rövid és egyenes, a far gyengén lejt. A mellkas mély és hosszú. A farok középmagasan tűzött. Lefelé irányuló. Kurta vagy 2-3 ujjnyira kurtított.
Az elülső végtag egyenes, oszlopszerű. A váll közepesen dőlt, a könyök a törzshöz simuló.
A hátulsó végtagon a comb különösen hosszú, a csőnk és a lábközép rövid. A konc és combtájék izmos.
A mancsok gömbölydedek; szorosan zárnak. Fattyúujjak nemkívána­tosak, eltávolítandók.
Bőr. Sok pigmentet tartalmaz. A szabad bőrfelület fekete. Az orrtükör, a szemhéjszél, a szájszél fekete. A talppárna, a köröm palaszürke, a szivárványhártya sötétbarna. A fehér és tarka példányoknál is mély pigmentű a bőr.
Szőr. A fejet, a végtagok elülső részét és végét rövid, egyenes lefutású, sima, fekvő szőr­zet borítja. A fül szőre középhosszú, a fül peremén is túlnyúló, kissé szerteálló. A test többi részét közepes hosszúságú, 3-7 cm, dús, nemezesedésre, gubancosodásra nem hajlamos, csigás, vagy erősen hullámos lefutású, fényes szőr fedi. A szőrzet forgókat, léceket alkot. A felszőrök között aljszőrzet található. A könyöknél és a comb hátulsó felületén a leghosszabb a szőr, mindkét szabad végtag hátulsó felületén zászlót képez.
Szín. A szőrzet színe fényesfekete, fekete-fehér, vagy fehér-feketetarka, egyenletesen elosztott, közepes kiterjedési foltokkal, de akad fehér is. A mancsok színe mindig alapszínhez igazodik.
Mozgása. Gyors, de kissé aprózó.

Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg. A fajta kevésbé kitenyésztett. Egyedeire az azonos használat és a tartás nyomja rá legjobban bélyegét. A rövidszőrűség, a felálló, hegyes fül, az élénk vérmérséklet, a terelő jelleg minden egyedén megkövetelhető alapkívánalom.
A standardleíráshoz való ragaszkodás a fajta egyöntetű kitenyésztését eredményezheti.

Arányosság. Tetszetős, arányos fajta, amely kissé hosszabb törzsű. Testarányai révén is alkalmas lehet arra, hogy luxustartásban jelző- és védőkutyaként elterjedjen.

Fejlettség. Terelő kutyáink között nagynak számít.

Vérmérséklet. Élénk vérmérsékletű, mozgékony fajta. Nem olyan hangos, mint a pumi. Egészséges, szilárd szervezetű.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák. Némely hibája szinte fajtajellegszerű, ilynek: világos szem, lebicsakló fül, rövid, fekvő szőrzet a fülön, zászló nélküli szabad végtagok. Bár törzse a négyzetes formától fekvő téglalap irányba tér el, a kifejezetten hosszú egyedeket nem szeretjük.

Súlyos hibák, kizáró okok. A mudi mindennapi munkája alkalmat ad arra, hogy a pulival és a pumival keveredjék. A fajtaönállóság fenntartása végett a keveredéstől meg kell óvni, és a keresztezett egyedeket lehetőleg ki kell hagyni a tenyésztésből. A kizáró okok megszüntetése a fajta önállóságának fenntartását célozza, s minden pumi- és pulihatást távol tart. Nem tenyésztjük tovább az egész testén rövid fedett egyedeket. Elítéljük a hosszú szőrt a fej arcorri részén. A nemezesedő szőrzet nem mudijelleg. A foltos orrtükör, a lógó fül fajtakizáró ok. Súlyos hibakéz fajta létét veszélyeztető és a használatot befolyásoló hibákat említhetjük.

A mudi használata. Bátorsága, fogós természete folytán előszeretettel alkalmaz konda és a nagyobb állatok mellett. A vaddisznóvadászatban ugyancsak jól bevált, féregirtásra is jól használható. Igen élénk, igen éber őrző- és jelzőkutya. Házőrzésre szívesen használják, rövid szőrzete folytán könnyen tisztán tartható, és a luxustartást is különösebb ápolás nélkül jól bírja.