Juhászkutya, házőrző kutya, kártevőírtó.

Származása, kialakulása. A pumifajta a XVII-XVIII. században nálunk alakult ki. Kialakításában szerephez jutott az ősi pulifajta és a Francia-, valamint Németországból importált juhokkal bekerült, felálló fülű terelő ebek. Kialakulása és a pulival keveredése hosszan tartó volt. Nemcsak a két fajta jellegét, de nevét is összekeverték, szinte ország­részenként másképpen használták. A századforduló után határozták meg, választották külön, nevezték el a két fajtát. Ekkor tűnt ki, hogy a rövidebb szőrű, felálló fülű, terrier jellegű, igen élénk vérmérsékletű pumi inkább a Dunántúlon terjedt el.

Eredeti használata és szolgálatának változása. A pumifajtában szerencsésen egyesül összes jó tulajdonsága a terrier jellemzőivel. Nyughatatlan, igen mozgékony, élénk terelő eb. Vakmerően bátor, rámenős. Nagyobb állatok és a konda terelésében különösen szerették, s napjainkban is nagyon szívesen alkalmazzák. A pásztorok a rövidebb szőrű és nagy élén pumitól nem válnak meg szívesen. Ez a magyarázata annak, hogy a pumi ma is főleg a pásztorok kezén van, akik fajtatisztán megtartják ugyan, de a törzskönyvezésével már nem szívesen vesződnek.
Kevés pumi került a falvakba, a városba, de ez a kevés mint dúvad- és rágcsáló-irtó, mint őrző igen jól használható. Nagyon élénk, igen figyelmes, állandóan tevékenykedik. Sem nesz, sem szokatlan helyzet figyelmét el nem kerülheti.

Rendszeres tenyésztése, szabványosítása. A puli- és a pumifajta szétválasztása az 1900-as elején kezdődött. A szétválasztás a két fajtára nem azonos eredménnyel járt: a puli divatba jött, kintúrfajta lett; a pumi előjogot kapott a pásztor melletti munkára. Még ma sem mondhatjuk azt, hogy rendszeresen tudjuk tenyészteni a pumit. A törzskönyvezéssel nyilvántartott egyedek mellett a pásztoroktól olyan ismeretlen származású egyedek kerülnek elő, amelyek fajtajellegben s egyéb értékmérőkben felül is múlják az előbbieket. A pumiról vezetett törzskönyv tehát nagyon is nyitott. A látra-való törzskönyvezés megszüntetése, az ismeretlen származású egyedek kihagyása a törzskönyvből csak akkor válna lehetségessé, ha előbb országosan fel tudnánk deríteni az összes értékes pumiegyedet, ami azonban belátható időn belül megoldhatatlan. Ezek adnak magyarázatot arra, hogy bár a pumi mintaleírásai a puliéval azonos időben készültek, mégis e fajtát kevésbé szigorú elvek alapján ítéljük meg.

A pumi leírása.
Összbenyomás. Határozottan terrier jellegű, középhosszú szőrű, terelő kutya. A terrier jelleg a megnyúlt arcorri részben, a felálló és lebicsaklott végű füli a felálló farokban és a vérmérsékletben jut kifejezésre. Nyaktartása a pulinál magasabb, állandóan figyelő jellegű. Szőrzete középhosszú, sehol sem nemezesedő. Az orri rész és a szem szabadon kivehető. Jellemző szőrzetszíne nincs, de nem tarka. Értelmessége, élénksége, rámenős természete következtében mindjárt magára vonja a figyelmet. Hangosabb, mint a puli. Jó szimatú.

A testtájak ismertetése.
A fej megnyúlt, viszonylag keskeny. Formájára a hosszú méret nyomja reá a bélyegét. A fejtető keskeny és domború.
A homlok hosszú és kissé domborodó, oldalról lapos.
A szemboltívek mérsékelten fejlettek. A szemek ovális alakúak, kissé ferdén metszettek. A szemhéj-szél feszes, jól zár.
A stop rendszerint nem érzékelhető, mert a homlok síkja a szemboltívek kö­zött szinte egyenes vonal­ban folytatódik az orrhát­ra.
Az orrhát egyenes. Az orr megnyúlt, elhegyese­dő, az orrtükör elkeske­nyedett. Az orca előre el­keskenyedik, a pofa mély, jól izmolt.
A fül magasan tűzött, for­dított V alakú, felálló, közepes méretű. A fül vége lebicsakló. Fülmoz­gása élénk.
A nyak a kö­zepesnél magasabban il­lesztett. Közepesen hos­szú, kissé ívelt. Izmos. A nyakon a fej igen mozgé­kony.
A törzs felső vonala hátra­felé kissé lejt. Összességé­ben izmos. A mar hosszú és a hátvonalból határo­zottan kiemelkedik. A hát rövid, egyenes. Az ágyék középhosszú, egyenes. A far rövid, enyhén csapott, közepesen széles.
Mellkasa mély és hosszú, de kevésbé dongás. A szügy közepesen széles, bordó inkább lapos, de mély. A feszes has alsó vonala hátrafelé felhúzott.
A farok magasan tűzött. Majdnem függőlegesen tartott. Kurtítják; a szabad farok hosszának 2/3 részét hagyják meg. A nemiszervek épek legyenek.
Az elülső végtag meredek lapockával kezdődik, s meredek állású. Oszlopszerűen támasztja alá a törzset. A két végtag közepes távolságban helyezkedik egymástól. A hátulsó végtag kissé meredek, széklábú. A hosszú konc és a hosszú comb alatt rövid szár jellemzi.
A mancsok gömbölydedek, szorosan zártak. A talppárna telt és rugalmas. A fattyúujjak nemkívánatosak, eltávolítandók.
Bőr. A pumi bőre palaszürke, tehát sok sötét pigmentet tartalmaz. A szabad bőrfelüle­tek vagy feketék, vagy palaszürkék. A szivárványhártya sötétbarna. A szőr között a bőr is palaszürke.
Szőr. A pumi egész testét kisebb-nagyobb tincseket képező fürtös, csigás szőr fedi. Legrövidebb a szőr a mancsokon és az arcorri részen. A szemek mindig jól kivehetők. A fül dús, szálkás szőrzete felálló. Hasonló a faroké is. A törzs és a végtagok fürtös szőrzete lehet rövidebb, 3-4 cm, de akad hosszabb is, 5-7 cm. A puli fajtajellegét mutató hosszú szőr azonban sohasem megengedett. Az egészén rövid, simuló szőr szintén nem szőrforma. A pumi szőrköntöse ugyancsak felszőrökből és pehelyszálakból áll. A tincsek azonban, a pulival ellentétben, mindig szabadok maradnak: a pumi szőre nemezesedik.
Szín. Igen változatos színű fajta. Leggyakrabban galambszürke, ezüstszürke, palaszürke. Akad avétt fekete színű, világosszürke, fehér, sőt vörösesbarna is. A tarkázottság azonban nem megengedett. Hasonlóképpen elítéljük a jegyeket is.
Mozgása. Mozgása élénk, temperamentumos. Elöl aprózva lép, vágtája böködő szökdécselés.

Értékmérő tulajdonságok.
Fajtajelleg. A fajta nem konszolidált, így több-kevesebb hibával, a kívánatos formától való eltéréssel számolni kell. Arra azonban mindig ügyeljünk, hogy összességében, jellegében határozottan különbözzék a pulitól. A pumi nem rosszul szőrözött puli, hanem attól  számtalan tulajdonságban, formában eltérő fajta. A pumi formája (fej, fül, farok, szőrzet) a biztosabban öröklődő. Keresztezéssel inkább pumi jellegű utódokét kapunk, ezért nehéz a puliból kiszűrni a pumi hatást.

Arányosság. Arányos, tetszetős fajta. Törzse négyzetes formát mutat, de hosszabb lábúnak tűnik. Mivel a törzs elülső részének hosszabb szőrét gyakorta levedli, az ilyen egyed lapos törzsűnek, aránytalanul nagy fejűnek tűnik. Ez az aránytalanság a valóságban nem létezik.

Fejlettség. Átlagos pulinagyságot mutató fajta. De mivel a szőrzete nem mélyíti, inkább nagyobbnak, hosszú lábúnak tűnik.
A levetkőzött egyedek laposnak tűnnek, és ösztövér benyomást keltenek.

Vérmérséklet. Állandóan tevékenykedő, igen élénk vérmérsékletű fajta; még a pulinál is mozgékonyabb. Mozgékony tevékenysége azonban egészen más jellegű, mint pl. a foxterrieré. Nemcsak kutat, szaglász, de mindjárt mindenről véleményt is nyilvánít, élénken csahol. A nyájat vagy az udvart állandó ellenőrzés és uralom alatt tartja. A juhász szemvillantására beszédes parancs-teljesítéssel reagál. A ház körül minden zajt figyel, és ugatással jelez. Ez a mozgékony élénkség imponáló annak, aki ilyet szeret.

Szervezeti szilárdság. Ahol a pumit tartják, ott nem divat a kutyák elpuhítása. A kis­igényűség, a szervezeti szilárdság, természetes szelekcióképpen kialakult jó tulajdonsá­gok. Csak azok az egyedek maradhattak meg, amelyek nem igényesek, amelyek a rideg tartást és az állandó munkát bírták. Nem is látni a pumik között sem laza szervezetű, sem elhízott egyedet.

Gyakrabban előforduló küllemi hibák. A fajta leggyakoribb hibái a pulihatásból származ­nak. A pulijellegű hosszú szőr a két fajta közötti köztes megjelenési formát mutatja. A hosszú szőrrel fedett lábvégek megszüntetendő hibát jelentenek. Az egyenesen felálló fül meg mudi- vagy spitzhatást, a lehajló fül pulijelleget árul el; mindkettőt hibáztat­juk.
A felálló faroktűzéstől eltérő bármilyen formát kifogásolni kell. Akad egyed, amelynek a szőrzete nem egynemű. A leggyakoribb eset, hogy a fej szétálló szőrökkel fedett, az elülső törzsrész szőrzete rövid és gyűrűs, a hátulsó részé pedig hosszú s gubancosodásra haj­lamos. Ezt a heterogenitást örökítik az egyedek. A mellfolttól, az árnyalati foltosságtól igyekezzünk megszabadulni.

Súlyos hibák, kizáró okok. A pumi egyöntetűségéért még sokat kell fáradozni. A te­nyésztői munka eredményességének fokozása érdekében szigorúan kell elbírálni a fajta­jelleget. A fajta jellemzőit nem mutató egyedeket zárjuk ki a tenyésztésből.
Puliszőrű pumival ne tenyésszünk! A pumiszőrű, de pulifejű (kerek fej, lógó fül) egye­dek még generációk múltával sem lesznek pumajellegűek. A testen bárhol előforduló rövid, fekvő, sima szőrzet selejtezési ok. Farkatlan egyedeket lehetőleg ne használjunk tenyésztésre. A szabályos, ollós fogzáródást vegyük szigorúan, és mindenféle durva el­térést (csukafog, 2 mm-nél nagyobb pontyfog stb.) selejtezzünk ki, mert a pásztorkutyá­nak biztos fogásra van szüksége.
A pumi tenyésztése. A pumitenyésztés első és legfontosabb kívánalma, hogy minél több fellelhető egyedét törzskönyvezzék. A pumi iránt a külföldi kereslet mindig nagyobb, mint amennyit szakszerű tenyésztéssel előállíthatunk.
Nagyüzemeink állattartása megfelelő működési területe a puminak. Az alkalmazás körül nincs is hiba. De a szakszerű tenyésztéssel nem sokat törődnek. Mezőgazdasági szakembereinknek kellene felfigyelni a pumira és tenyésztésének irányítását kezükbe venni. Elhanyagolt pumitenyésztésünket a standard ismerete, a szigorú szelekció, a könyvezés segíthet talpra állítani.
Tenyésztését meg kell szervezni, anélkül lehetetlen egyöntetűen kiválóvá tenni a különben mindig lesznek heterogén egyedei is. Az 1930-as években egyszer már divatba jött a pumi. A városi tenyészetek akkor igen szép eredményeket értek el.
A pumi fő munkaterülete azonban a pásztorkodás, ahol igen nagy segítséget jelent nemcsak ma, de a jövőben is. Érdemes törődni a fajtával, mert használata kevesebb emberi munkát, több állati terméket jelent. Ahol pumival dolgozik a pásztor, ott nem károsodik az állat. A sok korcs kutya azonban komolyan károsíthatja a nyájat.