Kotorékeb, kedvenc.

A fej és koponya bírálatánál kívánatosnak tekintik, ha a fej legszélesebb részénél sem haladja meg a 9 cm-t, míg a fej hossza 17,7-19 cm lehet (nyakszirt és orrhegy között örve). A szélesebb fej „durva", a keskenyebb „szukás" jelzőt kap. A szabályos fejnél arcorri rész és a koponya hossza közel egyenlő. A túl magasan ülő szem, vagy ha a fülhöz nagyon közel áll, „idegen megjelenés" hatását kelti, és hibának számít. Hibának ámít a túl erős alsó állkapocs, mely az arcot teltté, kerekké teszi, az ilyet „pofás"-nak nevezik.

A szemnél minden színárnyalat kifogásolható, mely a sárgát megközelíti. A fül stan­dard leírása kiemeli a drótszőrű foxinál, hogy a behajtott fül felső vonala emelkedjen jól a koponya síkja fölé. - A mellkasnál a túl keskeny épp annyira nemkívánatos, mint a túl dongás, mivel akadályt képez a föld alatti munkában. A törzs „lazasága, ernyedtsége" hiba; a süppedt hátra vonatkozik, vagy ha az ágyék túl hosszú, és az utolsó bordától a csípőig nagy a távolság. Ellenkező esetben, ha az ágyék rövid, „jól bordázott, jól kötött" elbírálás alá esik.
farok hosszúsága lényeges, ne legyen túl rövid (3/4 rész kurtítás elegendő), mert a 3ász szükség esetén a farkánál fogva segíti ki a kutyát a róka üregéből.

Szőrzete nem egyenes szálú, hanem csavarodásra hajlamos, sűrű, tömött, drótszerű mint a kókusz szőnyeg. Olyan sűrű, hogy ha ujjunkkal szétválasztjuk, a bőr nem tünik elő. A keményszálú fedőszőr alatt rövidebb, finomabb, lágyabb aljszőrzet ta1á1­ható.

Színe tekintetében az előírások teljesen megegyeznek a simaszőrűével, és itt sem dön­tőek az elbírálásnál.
Munkából vagy balesetből eredő régi sebek, forradások, ha a mozgásban, vagy tenyészkészségben nem zavarják, nem számíthatnak a bírálat alkalmával rossz pontnak.

Okos, barátságos, de bátor eb. Régen borzra és rókára vadásztak vele, ma leginkább háziállatként tartják.