Vadászkutya.

A kontinensen a legrégebben ismert vadálló kutya, a többi francia vizsla alaptörzse. Előfordulási helye a Pireneusok vidéke, ahol a környezet az összes előnyös hajlam kifejlődését segíti.

A francia vizsla egyesíti magában az összes vadásztulajdonságot."Álló" típus, elfogja a magasan terjedő szagokat, és könnyen betanulja a nyomozó munkát, sőt alkalomadtán kitűnő retriever, megkeresi, elhozza a sebzett és megölt vadat. A jó képességeit születésével hozza, és azt állítják róla, hogy született idomított kutya, mégis a vadászatra tanítani kell. Engedelmessége révén kitűnően használható hegyekben, mocsarakban, nagy melegben, szigorú hidegben egyaránt. Rendkívül tiszta, hűséges, barátságos. Lakásban tartásnál is igényli a testmozgást.

Feje elég tekintélyes, koponyája ovális és enyhén domború. Stopvonala nem kifejezett. Ajkai lelógók, az orra gesztenyebarna, széles orrnyílásai tágak. Füle középmagasan tűzött, a szem magasságában rálóg a fejre, vége lekerekített. Szeme jól nyitott, gesztenyeszínű vagy sötétsárga. Nyaka inkább hossz, felső részén diszkrét, sűrűbb szőrzetű "gallér" van. Mellkasa széles, mély, oldala nem túlzottan domború. Háta széles, egyenes, ágyéka rövid és izmos, fara rövid és enyhén lejt. A farka leggyakrabban kurtított, de a hosszúra hagyott farok nem hiba. Munka közben vízszintesen, a hát vonalában hordja. 

Szőrzete hosszú, dús, lesimuló, a fejen és a fülön finomabb.

Két típusban tenyésztik: nagy és kicsi.